Sokszor elmélkedek a jövőt illetően, elképzelem hogyan tovább, mind szakmai mind szociális szempontból, és mikor már a fejemben összeállt az idilli egyensúly, rá kell döbbennem, hogy ez csak az én hülye fejemben létezik. Egyszer el fog jönni az az idő amikor szépen lassan le kell mondanunk alapvető dolgokról, amik amúgy a hétköznapokban természetesnek számítanak. Szomorú, hogy már itt tartunk, csak nem vesszük észre, mert a jól kitalált birkaizmus ezt oktatja a nyomorult gépszerű emberekbe, és aki nincs észnél, észre sem veszi, hogy már a futószalagon van, és a felső tízezer játékait rakja össze, miközben az álmai után sóvárog.
Próbálom nagyobb perspektívából figyelni a világot – mint a bolygón élő lénynek, jogom lenne annak minden lehetőségét kihasználni, vegyük például a szabad mozgást. Mint nyitott ember, szeretném megismerni az élőhelyemet, a Földet, a különböző földrészeket, kultúrákat, városokat, még mielőtt ez az egész szar ránk omlik. Lehetőségekről beszélek, melyet születésem jogán kaptam, melyet más, öltönyös emberek kényelmes székekben ülve elvesznek és közben röhögnek (vagy az országgyűlésen alszanak). Ez nem tetszik, és ahogy Fletó mondta, ha nem tetszik, el lehet menni. Ha lesz lehetőség, nem fogunk szarozni ezen, nyugi. Az ember, természeténél fogva kapzsi, hatalomvágyó, ezt leginkább a saját bőrünkön érezzük, egyre több az adó, megszorítás (és a képviselők bére), de arról szó nem esik hogy ezt a sok pénzt ki nyeli el, bár van sejtésünk.
Ha már idióta emberi természet, ismerünk olyan filmeket, ahol egy sáska módra terjedő űrlénycucc bolygókat lakik le, felzabál mindent, majd tovább áll, és mi csak szörnyülködve nézzük, hogy milyen gonoszság az ilyen bla bla. Tükörbe lehet nézni, igen mi vagyunk az a faj, ha az űrtechnológia a megfelelő szinten lenne, nem kétséges hogy már lerohantunk volna pár bolygót, kiirtva az őslakosokat (helló Amerika). Persze ez még odébb van, így ildomos egymás vérét szívni, kicsit háborúzgatunk, hogy valaki meggazdagodjon, közben milliók halnak meg, de ez már mellékes, úgyse érdekel senkit, kivéve ha majd itt üt be a gebasz, és azt veszed észre hogy futni kell.
Kik fogják túlélni? A jogászok, bankárok, tanácsadók, titkárok, informatikusok, hivatalnokok és egyéb, túlélés szempontjából értéktelen szakmát végzők fognak az első sorban ülni a halálvonaton. És az irománynak ez az a pontja, ahol el kellene gondolkozni, hogy mennyire vagy hasznos a társadalom szárára, mi az amit csinálsz, vagy mi az amit csinálhatnál, hány lehetőséget mulasztottál el, csak azért mert féltél belevágni, vagy azt hitted, hogy úgysem sikerül. Élheted az életed a kétszézharmincmilliomodik senkiként, irigyelheted és átkozhatod a gazdagokat, ülhetsz otthon a szar kanapédon egy pohár sörrel a tévét bámulva, miközben arra sem vagy képes, hogy megemeld a segged. Szomorú emberként fogsz élni, és szomorú emberként fogsz meghalni, úgyhogy az új évi fogadalmad lehetne az, hogy leszarod a fogadalmakat, helyette pedig felkelsz és csinálod.
