Így ne. Szeretek főzőcskézni sütögetni, elvégre 15 éves korom óta vagyok kollégista, anyuci nem főzött mindig pici fiára, így elkezdtem felfedezni a konyhát. A héten láttam magvas kenyeret, és elég gusztán nézett ki, gondoltam magamban, ha ők meg tudják csinálni akkor én is. Hát nem így lett.
Nem néztem utána a receptnek, fejben kilogikáztam mi kellhet hozzá, liszt, élesztő, hántolt szotyi és lenmag. Kigugliztam pár receptet és ezen az oldalon találtam egy megfelelőt, ami nem túl bonyolult.
Tésztát nem előszőr gyúrok, élesztőt meleg vízben kis cukorral felfuttatni, liszttel és egyebekkel összekeverni, dagasztani, kelni hagyni. Ha megkelt tepsibe átrakni, tetejét megkenni kis vízzel, lenmagot rászórni. A recept azt írja 200 fokon süssük 40 percig. Azt tudni kell, hogy nálunk a sütő elég egyszerű példány, nem vacakoltak a skálázással, a kallantyún 3 fokozat van. Mondom jó legyen a harmadik, csak nincs több 200 foknál.
De több volt. A cipó alja elég hamar megégett, persze volt annyi eszem, hogy lejjebb vegyem a hőfokot, de itt már megpecsételődött a kenyérkém sorsa. Fél óra után újabb csekkolás, kis serclit levágok a végéből. A külseje kemény volt már és jó száraz, hál istennek a közepe még elég nedves, szóval patt helyzet. Jó mostmár mindegy, vissza a sütőbe.
A végeredmény nem is lett olyan rossz, kenyér formája volt, meg nagyjából íze is, magvak is voltak benne, a tetejéről persze lepotyogott az összes, de legalább az enyém. Ha bekövetkezik a világvége, és csak páran éljük túl, legalább nem fogunk éhenhalni ennek a tudásnak a birtokában. Igen, lehet hogy az emberiség sorsa az én kezemben lesz, és ha kíváncsi vagy milyen is lenne egy olyan világ, vedd ki dvd -n a majmok bolygóját.
Na lemegyek a boltba kenyérért.
