Az egyházügyi törvény módosítása után kialakult rendezetlen jogi helyzet miatt azonban 2012. január 1-én a krisnások (300 szerzetes és kisgyermekes család) elveszíthetik otthonukat, életterüket, s az ország egyik legkiemelkedőbb ökogazdasága és turisztikai célpontja bezár.

http://krisnavolgy.hu/allamositjak-a-krisnasok-foldjet/

Próbálom nagyobb perspektívából figyelni a világot – mint a bolygón élő lénynek, jogom lenne annak minden lehetőségét kihasználni, vegyük például a szabad mozgást. Mint nyitott ember, szeretném megismerni az élőhelyemet, a Földet, a különböző földrészeket, kultúrákat, városokat, még mielőtt ez az egész szar ránk omlik. Lehetőségekről beszélek, melyet születésem jogán kaptam, melyet más, öltönyös emberek kényelmes székekben ülve elvesznek és közben röhögnek (vagy az országgyűlésen alszanak). Ez nem tetszik, és ahogy Fletó mondta, ha nem tetszik, el lehet menni. Ha lesz lehetőség, nem fogunk szarozni ezen, nyugi. Az ember, természeténél fogva kapzsi, hatalomvágyó, ezt leginkább a saját bőrünkön érezzük, egyre több az adó, megszorítás (és a képviselők bére), de arról szó nem esik hogy ezt a sok pénzt ki nyeli el, bár van sejtésünk.

Ha már idióta emberi természet, ismerünk olyan filmeket, ahol egy sáska módra terjedő űrlénycucc bolygókat lakik le, felzabál mindent, majd tovább áll, és mi csak szörnyülködve nézzük, hogy milyen gonoszság az ilyen bla bla. Tükörbe lehet nézni, igen mi vagyunk az a faj, ha az űrtechnológia a megfelelő szinten lenne, nem kétséges hogy már lerohantunk volna pár bolygót, kiirtva az őslakosokat (helló Amerika). Persze ez még odébb van, így ildomos egymás vérét szívni, kicsit háborúzgatunk, hogy valaki meggazdagodjon, közben milliók halnak meg, de ez már mellékes, úgyse érdekel senkit, kivéve ha majd itt üt be a gebasz, és azt veszed észre hogy futni kell.

Kik fogják túlélni? A jogászok, bankárok, tanácsadók, titkárok, informatikusok, hivatalnokok és egyéb, túlélés szempontjából értéktelen szakmát végzők fognak az első sorban ülni a halálvonaton. És az irománynak ez az a pontja, ahol el kellene gondolkozni, hogy mennyire vagy hasznos a társadalom szárára, mi az amit csinálsz, vagy mi az amit csinálhatnál, hány lehetőséget mulasztottál el, csak azért mert féltél belevágni, vagy azt hitted, hogy úgysem sikerül. Élheted az életed a kétszézharmincmilliomodik senkiként, irigyelheted és átkozhatod a gazdagokat, ülhetsz otthon a szar kanapédon egy pohár sörrel a tévét bámulva, miközben arra sem vagy képes, hogy megemeld a segged. Szomorú emberként fogsz élni, és szomorú emberként fogsz meghalni, úgyhogy az új évi fogadalmad lehetne az, hogy leszarod a fogadalmakat, helyette pedig felkelsz és csinálod.

Nem néztem utána a receptnek, fejben kilogikáztam mi kellhet hozzá, liszt, élesztő, hántolt szotyi és lenmag. Kigugliztam pár receptet és ezen az oldalon találtam egy megfelelőt, ami nem túl bonyolult.

Tésztát nem előszőr gyúrok, élesztőt meleg vízben kis cukorral felfuttatni, liszttel és egyebekkel összekeverni, dagasztani, kelni hagyni. Ha megkelt tepsibe átrakni, tetejét megkenni kis vízzel, lenmagot rászórni. A recept azt írja 200 fokon süssük 40 percig. Azt tudni kell, hogy nálunk a sütő elég egyszerű példány, nem vacakoltak a skálázással, a kallantyún 3 fokozat van. Mondom jó legyen a harmadik, csak nincs több 200 foknál.

De több volt. A cipó alja elég hamar megégett, persze volt annyi eszem, hogy lejjebb vegyem a hőfokot, de itt már megpecsételődött a kenyérkém sorsa. Fél óra után újabb csekkolás, kis serclit levágok a végéből. A külseje kemény volt már és jó száraz, hál istennek a közepe még elég nedves, szóval patt helyzet. Jó mostmár mindegy, vissza a sütőbe.

A végeredmény nem is lett olyan rossz, kenyér formája volt, meg nagyjából íze is, magvak is voltak benne, a tetejéről persze lepotyogott az összes, de legalább az enyém. Ha bekövetkezik a világvége, és csak páran éljük túl, legalább nem fogunk éhenhalni ennek a tudásnak a birtokában. Igen, lehet hogy az emberiség sorsa az én kezemben lesz, és ha kíváncsi vagy milyen is lenne egy olyan világ, vedd ki dvd -n a majmok bolygóját.

Na lemegyek a boltba kenyérért.

Ha valakinek feltennék a fenti kérdést valószínűleg azt mondaná hogy ez a kép semmit, viszont énvalószínűleg azt mondanám, hogy egy csendes new yorki étterem, ahova épp most ültem be. A levegő kissé dohos, de nem rossz szagú, épp olyan amiről eszedbe juthat a régi lakásod, vagy a szülőházad illata. Ismerős olasz muzsika szól a háttérben, rajtam kivűl csak egy fiatal pár bujálkodik a sarokban. A sötét fából készült pult fölött pedig látni a kemencében a parazsat, ahol a pizza sül. Az ablak elött egy sárga taxi gurul lomhán, hátső ülésen egy elegáns idős hölggyel, a fák levelei közt pedig néhol betör a napsugár.

Lehet ezek csak álmok, de egyik álmom, hogy eljussak New Yorkba és minnél több dolgot megtapasztaljak.

Minden a pénz körül forog. Sok embertől hallottam már, hogy feladták álmaikat a sikerért, és mindig ugy gondoltam, hogy ez a törvényszerüség megváltoztatható, vagy legalábbis én kikerülhetem. De talán most jött el a kompromisszum ideje, vagy folytatom a sulit levelezőn, ahol nem ismerek senkit, és az iskola is egy papír alapú jelkép lesz; vagy gyűjtök még fél évig, és visszamegyek nappali tagozatra a többekkel és ismét egyetemista leszek.

Nőjjek fel, vagy valósitsam meg az álmaim? Történjen bármi is, akit érdekel annak leírom mi történt.

“Magyarországot támadás érte, nekünk egy dolgunk van: megvédeni Magyarország érdekeit, a családok érdekeit, a magyar gazdaság érdekeit” – mondta vitaindító beszédében Gyurcsány Ferenc. - Ugye ha nem sikkasztottátok volna el azt a rengeteg pénzt akkor most nem lennénk ennyire mély sz@rban.
A kormányfő szerint a gazdasági válság alapvetően változtatja meg a világot: “igazi nagy vihar ez, átrendezi az eddigi rendet”. - Miféle rendet könyörgöm? Itt a megválasztása óta káosz van bakker.
“Aki most helyesen cselekszik, az a vihar elültével elől találhatja magát” – mondta a miniszterelnök, aki szerint a magyar gazdaság – az elmúlt két évben végrehajtott intézkedéseknek köszönhetően – erős, és kibírja a megpróbáltatásokat. - Aha. A magyar gazdaság marhaerős, kb 20 éve csak tutajozunk a sz@rtenger tetején, és próbálunk a felszínen maradni.
“Gondolják végig, hogy az-e a tét, hogy január 1-től növekszik-e a bér vagy júliustól,
vagy munkahelyek tízezrei szűnnek meg” – mondta Gyurcsány, aki szerint nem szabad növelni
a vállalkozások terheit, ezért csak akkor szabad a reálbérek növeléséről beszélni, ha már látható a károk mértéke. - Szerintem meg csökkentsük a parlamenti tagok számát és fizetését, mintegy milliárdokat spórolva ezzel az amúgy is csóró népnek.
“Ez nem arra való, hogy mindenki elmondja, amit eddig is mondott, ismerjük már egymást” – mondta Gyurcsány. Szerinte az lenne a “nemzeti teljesítmény”, ha mindenki el tudna lépni a saját álláspontjától.
Veres János felszólalásában azt mondta, bár pénzügyminiszter ilyet nagyon régen nem tett, mégis vissza kellett vonnia a költségvetést és az adócsomagot, mert szerinte ez az ország érdeke. - Ergo adók maradnak, fizu nem lesz több, evezünk tovább.

Én nem azt mondom hogy nem ezt kell tenni, mert nyilván ezt kell ha élni akarunk, de nem hiszem el hogy nincs egy kidolgozott terv az ilyen helyzetekre. Az amerikai piacválság közel egy hete tart, nem tudom Gyurcsányék mit reagáltak rá anno, de valami ilyesmit tudok elképzelni:
-Te, nem lesz ebből gáz?
-Hagyjadmá, dehogy lesz, úgysem ér az ide. Nah menjünk má kávézni.