Archive for 2008. július

Formában vagyunk
július 31, 2008

Már a legelején le kell szögeznem, hogy sosem vonzott a Forma-1 világa, számomra csak 72 kör tömény unalmat jelentett, sportot nézni különben sem szeretek annyira, mint amennyire űzni. Most is csak azért írok róla, mert a közvetlen közelemben történt a versenyt megelőző fesztivál, pontosabban Tihanyban (ahogy a turisták mondanák: in tiheni). Technikai okok miatt sajnos a mai nap folyamán nem tudtam kimenni (nem volt kedvem), de öcsémet kiküldtem fényképezni, és látszólag sikerült mindent lefotóznia, csak a lényeget nem. Egy kicsit csalni fogok, bár szerintem nem én leszek az első aki a múltheti újságból közvetít. Az egyik érdekes dolog, aminek (tovább…)

Az öszödi post
július 30, 2008

Szerda van. Ma elindultunk a déli partra a nagyihoz, Dawet közben kitettük siofokon a buszállomásra. Nem gyenge forgalom van Siófokon, többmindent le is zártak, mert Tihanyból holnap ide érkeznek a forma-1 es verdák. Autózzunk tovább. Azt tudni kell hogy Öszödön semmi érdekeset nem lehet csinálni, se internet, se játék, tvzni nem sok kedve van az embernek. Amugy is fáradt voltam az előző esti bemulatás után, úgyhogy a délután nagy részét naponalvással töltöttem a macsek társaságában. Amúgy bammeg ijesztő, hogy a mai (tovább…)

Terepszemle
július 29, 2008

Hétfőn lejött Dawe, estefele ért ide, kajálás sörözés után leindultunk a partra iszogatni, dumáltunk semmi xtra. Persze nekem azért sikerült beállnom két feles pálinkától, meg pár sörtől. Szóval nehéz volt a kelés reggel. Elterveztem még nyár elején, hogy augusztusban lehívok pár arcot, összedobunk egy balaton túrát, aminek része, hogy ellátogatunk a Koloska völgybe, szalonnasütés stb.

Felszálltunk a 10:50es buszra, két diákot arácsig. A sofőr azt mondta, hogy helyijárat viszonylatba tudja csak adni a jegyet, amit először nem értettem, igy szépen ki is perkáltam fejenként 205 forintot, de ha Csopakig kértem volna, ami jóval odébb van szerintem megúszom 50 forintból. Ez csak azért volt gáz mert csak 400 forint volt nálam, erdő közepibe minek pénz. Sebaj. Arácson leszálltunk, elindultunk az úton a Helm szurdok mélyére. Vagy fél órát tevegeltünk a forró aszfalton, és akkor még sehol sem jártunk. Nagynehezen beérkeztünk a völgybe, ahol nemcsak hogy orkok nem voltak, de emberek se. Első körben száraz fát kéne szedni, és ha már itt vagyunk, miért ne másszunk ki a sziklaperemre. Felmásztunk a hegyre, lekukkantottunk a sziklafalról, majdnem (tovább…)

Urban Legend?
július 28, 2008

A következő irományt az !w!w -en fedezhetik fel a szemfülesebbek, nem tudni mennyi igazság van benne, mindenesetre meggyőző. Ha nem igaz akkor is lehet rajta szörnyülködni. Bár lehet nem kéne közzétenni, nehogy ötleteket adjak nekik. Az alábbi post egyben az állam remek működését is tükrözi.

2008. Dél baranyai Roma emberek lakta falu. A családnak van 6 gyereke. Beadták intézetbe őket. Majd Jelentkezett a család rokonsága és pár nap múlva kihozták őket, mint nevelőszülők. Az állam megszabadul a gyerekektől és fizet. Nem keveset. Gyerekenként 80.000!!! Azaz összesen 480.000 forintot havonta. Az apa és AZ anya nem válnak el, de külön lakcímre jelentkeznek be így mindkettő megkapja a szociális segélyt AZ önkormányzattól, 39.100 forintot(????). Így további 78.200 forinthoz jutnak. Lakásfenntartási támogatásként további 9.800 Forintot kap a család. Erre jön még (tovább…)

Balatoni fúria
július 27, 2008

Mivel ma meglehetősen jó idő volt, gondoltam lesétálok a partra, a hajósokhoz. Meleg volt mint az állat. Mondjuk nem tudom egy állat mennyire meleg, de nem fáztam na. Leértem a partra, és mint az lenni szokott a balatoni vihar egyik percről a másikra meg is érkezett Siófok felől (kösz Csabi:) ), hatalmas szél támadt, szakadt az eső, az emberek sikoltozva menekültek, elhagyott gyerekek kóboroltak sírva. Ez ment kb 5 percig, és mintha mi se történt volna a nap kisütött, szél semmi, csak a romok. Egyik pacák a közelemben azt mondta, hogy Tihanyban nem is volt semmi. Az ottani viharkárosultak mást mondanak. Sajnos csak egy kis rövid videó van, mert telefonnal készült, és mindenki a repkedő napernyők, meg bazári cuccok után rohangált, és nekem nem volt pofám ott nézelődni meg videózni. Inkább meghúztam magam. Különben is kapaszkodnom kellett az oszlopba, nehogy kifújjon a szél a cipőmből.

Piece of Greece
július 26, 2008

Ma újra kisütött a nap, nem is kellett több, húztam a bakkancsom és a turafelszerelésem helyett inkább egy normális ruhát és fényképezőgépet. Régóta furdallt a kiváncsiság, hogy mi is történik mostanában a Görögfaluval.

Akarom mondani Sundance Park. Átfestették a kis fehér, kékkupolás épületeket a sárga szín minden árnyalatára, és luxusbungalók lesznek belőlük, amiket -a tulajdonosok szerint- a módosabb fiataloknak szándékoznak kiadni.

A Görögfalu építésének mítosza nagyon régre nyúlik vissza. 1994-ben kezdték el építeni, annak reményében hogy itt majd marhanagy bizniszt csinálnak a kis meszelt görög stílusú kéglijeikkel, amikből bazárokat farigcsálnak. Már ott elbukott biznisz, amikor (tovább…)

Jogsi a fiókban
július 24, 2008

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam e ezt a postot, mert tulajdonképpen, rengeteg helyen előfordul, és ennélfogva magától értetődőnek tekinthető.

Lassan ötödik éve, hogy megszereztem a jogsimat, és azóta anyám állandoan velem viteti magát mindenhova. Nem is csodálom, ha már beleölt 100 rugót plusz 2 pótvizsgát, elvégre több mint 25 éve vezet. A családban rajtam kivül csak neki van engedélye. Mindig is utáltam, ha apám vezetés közben beleszól mindenbe, közben lövése sincs a dologról, de menjünk erre, menjünk arra, lassabban, gyorsabban, idegesítő. De ez egy másik téma. Rengetegszer hallom azt (főleg lányoknál), hogy miután megszerezték a jogsit berakják a fiókba, és a volán közelébe sem ülnek, vagy azért mert félnek, vagy mert a szülők nem engedik(?). Például a szomszéd lány azért nem vezethet, mert a szülei féltik, hogy valami baj történik. Kérdem én akkor minek a jogosítvány, meg ha már van, nem véletlen hogy megkapta, igaz hogy nincs tapasztalata, de ha nem engedik, nem is fog szerezni, és a friss emlékek gyakorlás nélkül hamar elvésznek, és abből akkor lesz baj ha sürgősen szükség lesz rá. Azt gondolom, ami nem csak a vezetésre érvényes, hogy az emberiséget saját félelmeik, és a bizalom hiánya tartja vissza az előre haladásban.

Fellebbezünk
július 23, 2008

Nemrég kaptam egy levelet a sulitól, miszerint elutasították a kolesz igénylésemet. Najó hazudtam, már rég megkaptam, de mivel nekem mindent az utolsó pillanatban kell csinálnom, miért ne vártam volna az utolsó napig. Szóval ma szerda van, és péntekig be kell érnie a fellebbezésnek. Reggel van ráérek még, addig nézegetem a szokásos oldalakat, e-maileket, szar idő lévén játszok. Játszok. Játszok. És 3 óra van. Posta 4ig. Basszameg. 30 perc alatt annyi nyálat írtam ebbe a levélbe mint még soha semmibe, amikor részeg vagyok akkor sem folyik ki belőlem ennyi hülyeség, de most megcsináltam. Nem is merem kirakni 😀 najó lehet a végén nagyon apró betűvel. A levél kész. Nyomtató kampec. Rohanás le a papírírószerbe, és következik a jól megszokott filmbe illő sztori. Kilépek az ajtón, összeszerencsétlenkedem azt a kis vacak ernyőmet, és futás. Két ember van előttem, persze totojáznak, meg “nemtudják”, de 5 perc alatt végeznek, jöhetek végre, már csak 25 percem van feladni. (tovább…)

Éjszakai fürtschie
július 23, 2008

Már egy hete itthon vagyok és a vitorlázás és strandolás kivételével unatkozom. Balatonon. Nyáron. Baz+. Nem baj, ma hívtak az aquaparkból, hogy mehetek dolgozni. Éjszakai felügyelet 4 órán keresztül, csekkolni kell, hogy szabályosan csúsznak e az emberek. Ezt a mákot. Nekem még sosem fizetett senki a semmittevésért. Bár kicsit unalomgyanús volt a meló, 4 órán keresztül bambulni nem lehet valami nagy agyjáték, és én inkább csinálok valami fizikai munkát, minthogy 4 órán keresztül az órámat lessem. Amúgy még nem voltam a füredi aquaparkban, mert kicsit sokallom, hogy 5 rugót kipengessek, főleg hogy 20 méterrel arrébb ott a Balcsi. Elmegyek, megmutatják a helyet, kapok faja parkos pólót, odainstallálnak a vadvízi csúszda elé, hogy majd itt kell a halálba segíteni az ifjú vállalkozókat. Szombat volt és jöttek kb ötvenen. Amit mondjuk nem is csodálok, mert ilyenkor a fiatalság inkább a parton van, vedel és discozik. Óránként volt váltás, mindig másik csúszdához kerültem, és elég nagy volt a kényszer, hogy én is lecsússzak. Amikor megláttam a leghosszabb csúszdát, akkor határoztam el, hogy ide el kell jönnöm munkaidőn kívül is. Azért hogy este 9től 1ig csúszkálhassak, nekem megér 3000 forintot.

Welcome home
július 23, 2008

Hátrahagyva a felhőtlen sütkérezést, strandolást, haverokat és az indexet hazajöttem Pécsről. Nem mintha nem szeretnék ott lenni, talán ez a legjobb város (persze füred után 🙂 ) ahol valaha jártam. Tetszik a hely, jó a társaság, mindig van mozgás, és annak ellenére, hogy számomra semmi hasznosat nem tanít, a suli is jó. Nem mintha meg kellett volna feszülnöm, de a tárgyaim nagy részét teljesítettem, 2 maradt szeptemberre, de a franc se foglalkozik ezzel most, hogy itt a nyár. Apropó nyár, már kb egy hete sz@r idő van és ma egész nap esett. A lényeg, hogy újra itthon, szóval mint minden évben, jöhet a buli, a piálás, a strandolás és a bikinis lányok helyett a meló keresés.