Az öszödi post

Szerda van. Ma elindultunk a déli partra a nagyihoz, Dawet közben kitettük siofokon a buszállomásra. Nem gyenge forgalom van Siófokon, többmindent le is zártak, mert Tihanyból holnap ide érkeznek a forma-1 es verdák. Autózzunk tovább. Azt tudni kell hogy Öszödön semmi érdekeset nem lehet csinálni, se internet, se játék, tvzni nem sok kedve van az embernek. Amugy is fáradt voltam az előző esti bemulatás után, úgyhogy a délután nagy részét naponalvással töltöttem a macsek társaságában. Amúgy bammeg ijesztő, hogy a mai fiatalok tehetetlenek internet és egyéb elektronika cuccok nélkül, bezzeg anno ősapáink órákig eljátszottak egy darab cérnával :). Még volt pár óra indulásig gondoltam lemosom addig a kisautót. Öszödben az a jó, hogy mivel semmi mást nem lehet csinálni, jól lehet a saját gondolataidba merülni, és amikor marhára unja magát az ember akkor tud elgondolkodni igazán arról, amire a mindennapi pörgésben nem nagyon van ideje. Rájöttem, hogy marhára szerencsés vagyok amiért Balaton környékén lakom, normális családom van, és viszonylag jól élünk. És manapság egyre kevesebben mondhatják el magukról Magyarországon, thanks to Gyurcsányferi és a loveband -nek. Magáról persze sosem látja az ember, hogy mekkora mákja van, egészen addig amíg be nem üt a lecsó. Gondolom neveltetésemből adódik, hogy kényelmes ember vagyok, és csak akkor dolgozom, amikor már üres a zsebem, és nem szoktam félrerakni, minek gyűjtögetni ilyen fiatalon, amikor élhetek is belőle. Csak az a necces, hogy egy év múlva vége a sulinak, és a látogatott felsőoktatás mondhatni lósz@rt sem ér, munkáim során eddig is csak abból gazdálkodtam, amit saját erőből megtanultam. Olyan munkát szeretnék végezni amit szeretek is, és nem úgy megyek be mindennap, hogy mikor lesz már vége, hanem hogy este melyik munkatárssal megyünk partyzni az iker thai lányokhoz 🙂 de hát ezzel mindenki így van. Csakhogy én nem akarom a tesco ügyfélszolgálaton végezni, mint a csoporttársaim többsége, úgyhogy nagy valószínűséggel -mint olyan sokan- szerencsét próbálok külföldön. Először Mexicóra gondoltam, hogy sombreroban fogok csilisbabot árulni a gringóknak, de ha az eredeti tervhez akarok ragaszkodni akkor marad a munkásosztály által oly kedvelt ipari paradicsom, ahová a fapados repülőgép mindössze 8000 forintért repít el, és a stewardess mojito koktélokat osztogatva csak annyit mond: Üdvözöljük a British Airlines fedélzetén.

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Hehe:) jo kis cikk.Ugyérzem kicsit magamra ismertem mert én is a Balaton partján élek normális emberek közt,viszont én régota tudom hogy szerencsés vok annak ellenére hogy lehetne jobb is örülök hogy ide születtem és majd a nagy külföldi hazatérés után(mert én is tervezem ,csak én hotdogot akarok árulni a NY KNICKS meccsen merthát NYi hagyomány tisztelet:)), fogsz rájönni igazán hogy mennyire jo helyre is születtél.

  2. hat ha mojitot adnak fapadoson 8k-ert akkor le se szallunk ott bammeg 😀 repkedunk es vedelunk. (: Jah.. csak tartanank mar ott…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: