Egy hosszú nap után

Fáradt vagyok. Ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi. Ébredés után első dolgom, hogy bekapcsolom a gépet, és végignézem a szokásos oldalakat. Reggelizek majd nekiállok dolgozgatni, most épp egy portál grafikáját tervezem. Éjszaka műszak az aquaparkban. Legalábbis úgy volt. 10 körül hívott a mester, hogy mégsem éjszaka kéne menni, hanem napközben, úgyhogy ha ráérek jó lenne ha beérnék délre. Én meg rávágtam, hogy be tudok menni negyed 11 is. Hülyeállat. Unom már azt a becsületes, jóhiszemű énem. Így sosem fogok meggazdagodni, nekem is lopnom csalnom kéne, mint a többi semmirekellőnek, bezzeg nekik már van plazma tévéjük. Szóval reggel bemegyek, 40 fok meleg, persze a nappalis csajok mint be voltak kómálva a szombat esti beachball partytól, tök jó volt nézni a zombik kóválygását. Iszonyat meleg volt és 2 óránként váltás. Az egyik csaj levette a pólóját, mondom én is süttetném a hátam, ha már ilyen jó idő van, de mivan ha meglátják, biztos nem lehet levenni mert mindenkin póló van, tiszta para voltam. Jól elbújtam a kamera elől, alaposan körbenéztem, megtaláltam a tökéletes pozíciót, suttyomban gyorsan levettem a pólót erre megjelent a főnök. Egyből a “holapólóvaze” kérdéssel nyitotta a meccset, és nem tudtam visszapasszolni a labdát. A lehető legátlátszóbb kifogással reagáltam, amit szerintem egyből le is vett, de lazán vette a dolgot, mondta, hogy többé nem kéne. Két további napon töltött óras után azt hiszem elkezdtem halucinálni, hál istennek jött a váltás és mehettem az árnyékba, ahol persze egyből betalált az antikommunista nyugdíjas biztonsági őr, és a jelenlegi kormány cifra fikázása után forradalom szervezésére buzdított, bár volt abban valami amit mondott. Annak ellenére, hogy utálom a politikát, bogarat ültetett a fülembe, mert tényleg volt értelme annak amit elém tárt: a jövőnk a fiatalság kezében van. A kormány egyre több mindent enged meg magának, amit mi magyarok szó nélkül tűrünk, és inkább menekülünk az országból, mert a mentalitás nem az összetartást tartja szem előtt. A faterból amúgy áradt a piaszag, nem csoda, hogy fél órán keresztül tudott mesélni a kommunistákról. Ennyit a politikai rovatunkról. Észrevehetően gyorsabban telik az idő napközben, mint az éjjeli műszakban, hiszen ilyenkor nagy a pezsgés, mindig csinálni kell valamit, és a munka leköt. Az utolsó 4 órában a vadvízi csúszdánál löködtem le az embereket, ami azért eléggé fárasztó, tekintve hogy súlycsoport szempontjából a vendégek egész széles tárháza felvonult. Tehát egy 120 kilós kopasz állatot, mily meglepő, nem olyan könnyű lerugdosni a vizes csúszdán mint egy 8 éves vézna emberkölyköt.

Szomorúan konstatáltam hogy a telefonom délelött lemerült, igy nem tudtam képet csinálni a vasárnapi nyüzsiről, pedig tényleg egész jó volt. Viszont annak nagyon örültem, hogy a szombati beachball partyt kihagytam, mert állítólag nagyon gáz volt, 5000 részeg állat besűrítve egy nagyon kicsi helyre. Inkább hétközben megyünk, éjszakai fürcsire, sokkal jobb lesz a tömeg nélkül, nem kell sorban állni, és nem is irritálnak a népek. Azt viszont már most tudom, hogy veszek magamnak egy sípot, amivel jól lefújom a szabálytalankodó arcokat.

Visszatérve a munkára. 7kor végeztünk, és ekkor már hulla voltram. Tényleg. Az egyik ismeretlen munkatárs mondta, hogy még sosem látott és bemutatkozott (a nevét most sem tudom), és elhívott csocsózni, amíg nem megy a busza veszprémbe. Mondta, hogy csobbannak egyett és mennek. Ez alatt gondoltam simán hazaérek, megkajálok és vígan leérek a kijelölt helyre. Meg is érzektem  a Barracuda nevű, kedves kis baltahajigálós vendéglátóipari egységbe, és bejött két srác, már az is gáz, hogy nemcsak a nevére nem emlékeztem az aquaparkos gyereknek de az arcára sem, de azért azonosítható volt a pólója alapján. Odaállok mellé, egymásra nézünk, semmi reakció, mondom most én kérdezzem meg hogy te vagy e az a nemtomki akivel beszéltem, és égessem be magam? Igy hát zavaromban vettem gyorsan egy sört, és leültem doktor szöszit nézni. A pultos csaj überelte az estét azzal, hogy nem nézte ki belőlem a 18 évnyi kemény élettapasztalatot, jóhogy személyit nem kért. Egész nap két szendvicset ettem, szal éhgyomorra jó volt ez a kis sör. Remélem nem így végzem 30 éves koromra, hogy egyedül piálgatok egy lepukkant krimóban, és a doktor szöszire rúgok be.

Reklámok

There are no comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: