Vissza Pécsre

Jó ideje nem írtam már bejegyzést, a sulikezdés mindig elveszi az időmet, és már a zárt osztályról is kiengedtek már, de ez egy másik történet lesz.

A visszaköltözés sosem egyszerű, mindig történik valami furcsaság az úton, tavaly pl majdnem elkaszált egy traktor, most pedig arra kanyarodtam amerre nem lehet, de ezt írjuk fel az alkohol számlájára 😀 Maradjunk annyiban, hogy szeretek vezetni, csak néha nem tudok :). Idén furcsamód nem történt semmi életveszélyes, bár Siófoknál láttam forgószelet(!), amint a puszta közepén kavarog. Ez csak ezért olyan érdekes, mert élőben, ilyen közelről, pláne Magyarországon nem nagyon látni ilyesmit. Visszatérve a lényeghez, már induláskor éreztem, hogy valami nem lesz rendben (ugye kisfiam, megmondtam indulás előtt, hogy menj el pisilni). Almádi környékén már annyira kellett hugyoznom, hogy majd besz@rtam. Vízesésekről és a Gangeszről hallucináltam, Istenhez fohászkodtam, hogy csak jussunk el a Siófokig, és akkor soha többé nem leszek rossz, és mindig tanulni fogok a suliban. Az az érdekes, hogy ha valami gáz van, és sietni kéne, akkor az idő elkezd lassulni, te pedig a kormányt kaparod, és 10 másodpercenként az órára nézel, és megpróbálsz valami olyan ülőhelyzetet találni, amikor a legkevésbé sem nyomja semmi a hólyagod. Szóval Siófokig a napköszöntő pozícióban vezetés, gyors leparkolás, Tescoba berohanás, WC-re célzás, fél Niagara kieresztés. Kifele jövet ugyanarra próbáltam kimenni, amerre begurultunk, és akkor látom csak hogy egy fasz jön szembe nagy erőkkel és oldalra néz ki, nem előre. Szóval az én sávomban jött nagy lendülettel, és az utolsó pillanatban került ki, én meg elkezdtem anyázni, hogy lehet az ilyen hülyének jogsit adni. Kár, hogy csak ezután láttam meg a nekem szóló behajtani tilos táblát. Tolatás vissza, terep elhagyása csendben.

Jó érzéssel töltött el amikor beértünk Pécsre, hiányzott már ez a város, a nyüzsgés, a sok ember, Füreden olyan nyugodt volt minden. Mikor letekertem az ablakot hatalmas mennyiségű szmog vágodott az arcomba, a zajokról nem is beszélve, a kocsik meg kamionok morajlása a frászt hozta rám, úgyhogy kertvárosig felhúzott ablakkal megyünk inkább. Kipakolás, kajálás, szülők elhessegetése, ágyba dőlés.

Advertisements

Egy hozzászólás

  1. no comment man.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: