The very first week

Lassan kezdek hozzászokni, hogy David minden reggel megkérdezi, How are you? És én minden reggel Fine vagyok. David francia és tudom, hogy kedvességből kérdezi, de az angoloknál ez köszönés is, és semmilyen szinten nem kíváncsiak a válaszra. A hétvégére kaptunk egy brazil diákféleséget, még a nevét sem tudom. Ő nem kérdezi, hogy vagyunk, de még csak nem is köszön, a kis ősember. A főbérlő elég sokáig szarakodik a szerződéssel, ennél fogva se bankszámlát se NI numbert nem tudok igényelni, ezért az idő nagy részét angolozással töltöttük, valamint megcsináltam életem első angolreggelijét is. Nem szoktam hozzá ennyi kalóriához hajnali 9-kor, de tény hogy délutánig nem lettem éhes. Amúgy ezek a kolbászkák sincsenek agyon ízesítve, és úgy vannak kitalálva hogy a külsejük hamar megég de belül nyersek maradnak. Trükközés kérdése. Mogyoróvajat is vettem és nem volt olyan finom mint ahogy a filmekben tűnik. Én nutella ízre számítottam, de inkább olyan mint a mogyorós csipsz, amit az Adrián annyira szeret. Bleh.

A héten járt itt Jaciara (a főbérlő), de nem szerződést hozott, hanem kicserélte hűtőmet, hogy legyen benne fagyasztó, amit amúgy sem használok. Most lett egy még kisebb hűtőm, de ez legalább hangos. Jó arra ébredni hogy BRÚÚÚÚÚÚ, anyád.

Kiderült, hogy nem csak az olimpia stadion van közel, de a Tesco mögött van egy boszorkánysapkás filmstúdió, ahol valószínűleg Vinnie Jones és szétdurrantott pár fejet. Aki nem tudja ki az a Vinnie Jones, azonnal kezdjen el művelődni.

Idő közben lett magyar kóla, és megtaláltuk a Harry Potter féle Abszol-út bejáratát is, és szerepeltünk egy filmben is. Ugyanis szombaton úgy döntöttünk hogy teszünk egy nagy karikát Londonban, Canary Wharffal kezdve, ahol mit ad isten egy forgatás közepébe csöppentünk. Amcsi taxik parkoltak az American Bank épülete előtt, és rengeteg cowboy mászkált fel alá. Egy emberkétől megkérdeztük melyik film lesz ez, csak annyit értettem hogy kánszölör (chancellor?), de ilyen filmet a neten nem találtam. Egy közeli padon tanyáztunk le valami szaftos jelenet reményében, de veszett sasolásunk ellenére csak statisztákat láttunk mászkálni, a főszereplő talán eltévedt. Egyébként meglepő, hogy mennyi minden meg van rendezve egy filmben, és milyen pontosan van ott mindenki ahol épp lennie kell. Egy fószer két CUT között a mellettünk lévő statisztáknak magyarázott, és megkérdezte, hogy mi is ide tartozunk e. Nem, de szeretnénk 😀 Erre a kezembe nyomott egy kellékpisztolyt, és azt mondta, hogy a jelre szaladjak a főhős felé és kezdjek rálőni, majd amikor visszalőnek terüljek el. Na jó, ez csak a képzeletemben volt így de izgi lett volna. Ha szerencsénk van akkor egy tized másodpercre benne leszünk a film egyik jelenetében, mint két halvány pötty.

A forgatás után felfedeztünk egy parkot is Canary Wharfban

Tök jó, hogy néha csak úgy lezárnak metrószakaszokat, legalább kipróbálhattuk a DLR-t, ami amolyan magasvasút féle, de végül ez is bement a föld alá mint a tube, és néhol a tube is kijön a föld alól, mint a DLR. Angolok. Első megálló a Monument, ahol 3 fontot kértek azért, hogy megmászhassak 311 lépcsőfokot, és majdnem kihányjak a tériszonytól. Ezt leszámítva jó volt látni Londont, legalábbis kis részét. A Monument az 1666-os nagy londoni tűzvész emlékére épült, ami laza 3 napig égett, hogy hamuvá varázsoljon 13.000 otthont. Egy évre rá állították ezt az emléket, és tették szuperbiztonságossá a várost. Ezután még párszor leégett. Erről eszembe jut Csibi, mikor azt mondta, hogy mikor békésen utazik haza a buszon, és lehunyja a szemét, elképzeli hogy lángokban áll a világ. Ez itt még meg is valósulhat a történtek alapján.

A St. Paul katedrális mellett haladtunk tovább, ami csak annyiban különbözik a többi hatalmas kőépítménytől, hogy ez tényleg hatalmas, és ennek van füves parkja, ahol emberek heverésznek. Jó lehet egy fárasztó nap után a katedrális árnyékában pihengetni. Egyébként ez nem újdonság errefelé, az összes parkban az a trendi, hogy piknikeznek, vagy csak kifekszenek, úgy ahogy vannak, egy csávó ingben farmerban hempergett a fűben. Mondjuk meg is értem, hogy annyi felhős esős nap után, egyből ugranak a napfényre. Ha már sztereotípiák, amióta itt vagyok még nem esett az eső.

Lehet említettem már, de ha még nem, most mondom, hogy rühellem a tömeget. Pedig a Millenium Bridgen ez várt, és az sem vidított fel, hogy láttunk egy fej nélküli embert.

A Temze partján persze ennél már sokkal több móka várt, pl brazil (?) gumiemberek, 25 hulahoppot egyszerre pörgető lány, Jacko imitátor, és egy Zorro (lol). Kész cirkusz. Láttam egy nagyon magas körhintát, is amit majd egyszer kipróbálok. Majd. Talán. Nem.

A Trafalgar tér egy kicsit csalódás volt, másra számítottam, de csak tömeg volt és tömeg. Meg 2 szökőkút. Oroszlánok. Menjünkinnen.  A St. James’s park viszont tele volt mókusokkal, és le is fotóztam párat mire a fényképező beadta a kulcsot. De legközelebb már mogyoróval készülök, és akkor csinálok pár mókuscsoportképet. Vagy bekenem a Vivit mogyoróvajjal, úgyis van egy fölös üveg, és levideózom ahogy betámadják. Remélhetőleg ezt a családja nem olvassa, nem szeretném ha szakrális keretek közt végeznének velem.

Következő héten érkezik Csabi, megpróbálok végre számlát nyitni, és nekiállok melót keresni, mert az kihívás. Viszlát.

Advertisements

Egy hozzászólás

  1. Nincs mázlid, mert a “család” olvassa! Főleg akinek belinkelik FB-on 🙂
    Ha már van egy fölös mogyivajad, azzal ne a Vivit kenegesd (kész pazarlás), hanem küldd haza!!! (nálam hiánycikk, és imádom) Ezzel megúsznád a kivégzést. Talán… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: