Londonban élek

Londonban élek! – mondogattam magamban, vigyorogva mint egy tökfej, miközben a King’s Cross állomásról tartottam hazafele pénteken.

A harmadik héten beköltözött 4 spanyol lány, akik közül csak az egyik beszél értelmesen angolul, így a kommunikáció kissé nehézkes. Alig vannak itt 2 hete de már fodrászhoz, körmöshöz meg bulizni járnak. Nem tudom mennyi pénzzel jöhettek ki de látszólag nem csórók, mert már a kecót is elkezdték berendezni mindenfélével. Csabi megkapta a rajzolói munkát, immár két hete nyomja a CADet mordorban. Jó neki. Már a spanyol lányok is találtak munkát a Westfield egyik sportboltjában, de én még mindig melót keresek. A recruitereknek sikerült úgy összehozni a dolgot, hogy ezen a héten 5 interjúm is lesz 4 nap alatt ami azért elég fárasztó, tekintve hogy a pénteki Cambridge-ben lesz, ami nincs közel.

Kedden az első interjú meglehetősen sz=%ul sikerült, az angol sem akaródzott menni aznap és csak nyökögtem, este érkezett is a levél hogy szorri, de ez most nem nyert hangszórót. Elég lehangoló egy ilyen levél, tekintve a kihatását a többi interjúra is, de ezt le kell küzdeni, vannak ilyen napok, és lesznek is.

Szerdán elutaztam London külvárosába egy nagy gyártelepre, ahol a Staples is van (That was easy!), mert egy roofing supply cég webáruházat szeretne fejleszteni magának. Ez a része még oké is, de ez egy csoportos interjú volt, és odamentünk 8an, abból 3 volt fehér ember velem együtt. Először cégbemutató volt, aztán adtak 10 perc szünetet, hogy átgondoljuk, mit válaszolnánk arra a két kérdésre, hogy mi volt a legutóbbi tapasztalatom e téren, és hogy ezt hogyan tudnám hasznosítani a cég számára. Már csak azért is necces a dolog, mert magyarul is nehezen beszélek több idegen előtt, nemhogy angolul kelljen versenyezni velük, hogy meggyőzzem az előadót, hogy miért kéne engem választaniuk. Stresszes. Ezek az indiaiak nagyon el tudják adni magukat, főleg, hogy mindegyik jobban beszélt angolul nálam. Az előttem levőt alig lehetett lelőni és jókat is mondott arról, hogy milyen rendszert kéne használni, milyen szerverekkel, és milyen módon. Itt meg is nyugodtam, mert szerintem fejben a főnök már fel is vette a gyereket, úgyhogy próbáltam úgy felfogni mint egy tapasztalat. Elmondtam, hogy szerintem a technika csak egy része az üzletnek, és hogy fontosabb az ügyfelekre koncentrálni, megfelelő user experience -el és usability tesztekkel, hogy lássuk mennyire hatékony az oldal, vagy hogy a vásáró mikor dönt úgy hogy elmegy. Az interjúztató elmondta, hogy ez milyen jó ötlet, gratula stb. Volt írásbeli teszt is, egy személyiségteszt, meg egy technikai, amikre szerintem jól válaszoltam. Majd értesítenek.

Csütörtökre sikerült 2 interjút összehozni, az elsőnél egy ügyvéddel beszélgettem. Szerintem a jó ügyvéd jó emberismerő, és már a testbeszédből levágja, hogy ki vagy, mit csinálsz, és mi az oltási könyved száma. Pláne, hogy késtem 15 percet mert összekevertem a Commercial Road -ot a Commercial Street -tel ami pont egymás mellett van. Végül is jól elbeszélgettünk a magyar kultúráról, azt mondta élvezte az interjút, én meg azt hazudtam, hogy én is.

A következő meló viszont elég jól hangzik, mert kreatív embereket keresnek projektekhez. Nekem ez fekszik, ezt csináltam eddig is, és jó lenne ezután is. Az Oxford Street -en mentem oda, ami tele volt nyüzsgő emberekkel, mindenki mosolygott, még a nap is sütött, én is feldobódtam. Az interjú is jol ment, a technikai tesztet is megcsináltam, de itt is megkérdezték mi a különbség a require() és az include() között, és hiába mondták el százszor a Qualysoftnál, máig nem tudom 😀 Shame on me. Ettől függetlenül este pozitív visszajelzés jött tőlük, majd értesítenek. Nagyon lassúak az angolok a döntéshozatalban, ezért ha netán jön valaki dolgozni, már otthon jelentkezzen NI szám interjúra  mert 3 hét mire kapsz időpontot, és 1 hét amíg megjön. Ez a szám nagyon kell a munkához, különben addig nincs fizu. Se bankszámla. Én megkaptam szerdán, úgyhogy most már akár beteg is lehetek, és ott nyűvedhetek meg a rendelő bejárata előtt mert nem nyitnak ajtót 🙂 Tegnap próbáltuk. Mármint a rendelőt, nem a meghalást.

Abbey College Cambridge -ben. Érdekes hogy minden tanterem egy külön házikó

Eljött a péntek. Semmi kedvem Cambridge-be menni, de ha a többi interjú nem jön be, ez meg bejönne, de nem mentem el, kinyírnám magam. Úgyhogy útvonaltervezés… Reggel ki a King’s Cross állomásra metróval, onnan vonat Cambridge-be  aztán busz az irodáig, ami hál istennek a város másik végén van. Ami otthon a MÁV az itt First Capital Connect és Greater Anglia. Ami még tetszik, hogy a vonatjegy mellé egyből vehetsz is olcsón (2 font) buszjegyet, amit egész nap használhatsz, kb az összes buszon Cambridge-ben  Nem sz=/rakodnak. Reggel korán indultam, és még nem voltam teljesen magamnál a vasútállomáson, és csak annyit bírtam kinyögni hogy I am like a Cambridge to ticket bus. Aztán láttam, hogy hülyén néz a csaj, úgyhogy elmondtam neki értelmesebben is. A vonaton nincs kalauz (de van), a jegyedet még a vágányhoz lépés előtt elveszi tőled egy masina ami érvényesíti  és a kis kapun beenged  Ugyanezt a jegyet leszállás után egy masina el is veszi, és kienged az állomásról. A buszsofőr bácsi a buszjegyet is simán elfogadta (miért ne fogadta volna el) és kidobott Cambridge végében.

Az irodaház elég nagy, 70 cég dolgozik benne, érkezés után a recepción kaptam egy kis visitor cetlit, és egy fiatal csaj jött üdvözölni aki az interjút tartja, hozott vizet, meg hívott két fejlesztőt, hogy kifaggassanak. Elkezdtem mesélni a korábbi munkáimról, és nevetgélve töltöttük az időt mikor kiderül, hogy kb ők is olyan ökörködők, mint mi voltunk Pécsen. A bálnahangos sztorit egyelőre nem mertem rájuk engedni, de majd úgyis kiderül ha együtt dolgozunk. Barátságosak voltak, mindenre válaszoltam. Interjú után a csaj (bárcsak emlékeznék a nevére) elkezdte mondani, hogy sok fejlesztőjük van szerte a világban, akik otthonról dolgoznak, úgyhogy nekem sem kell bejárnom vagy odaköltöznöm, ők is néha elugranak Párizsba aztán onnan dolgoznak. What? Csak célszerű az első pár héten bejárni – folytatta – hogy szokjam a nyelvet meg elmagyarázza a dolgokat. Mondom jóóóóó 😀 Aztán mondta, hogy azért érdemes lenne bejönnöm az új laptopért, meg a fiúk itt két monitorral dolgoznak, úgyhogy nekem is biztosítják ezeket, meg egy céges okostelefont, hátha jól jön. Itt kezdtem gyanakodni, hogy ez valami kandi kamera  Aztán mondta, hogy külön healthcare rendszerük van életbiztosítással, meg mindenféle vacakkal. Meg preferálják a biciklis közlekedést, szóval akár kérhetek is bármilyen bringát féláron, a többit meg majd a hónapok alatt leveszik a fizumból. Szerintem a csaj észrevette a bamba arcom, aztán mondta, hogy a kormánynak dolgoznak, és kb olyan rendszereket csinálnak, mint otthon az e-magyarország. Áháá. Mindent értek. Itt akarok dolgozni. Vagyis nálatok otthonról 😀 Jó hangulatban váltunk el. Visszabuszoztam a belvárosba, de elkezdett esni az eső, úgyhogy túl sok mindent nem tudtam megnézni, alább láthattok pár képet a városkáról. Megjegyzésként annyit, hogy kb olyan mint Pécs, egyetemváros, tele fiatallal, Árkád szerű bevásárlóközponttal, és itt majdnem mindenki biciklivel jár.

Irány haza Londonba. Furcsa leírni, hogy haza Londonba, már itt vagyok 1 hónapja, de még nem is tudatosult bennem, hogy Londonban élek. Idegennek érzem magam munka nélkül, mint valami turista tengetem napjaimat a szoba 4 fala közt. Talán majd ha lesz pénzem, és elkezdem megismerni a várost, jobban tudatosul a dolog.

Úton hazafelé Nimisha hívott, hogy tetszettem a cambridge-i cégnek, és már el is küldött egy ajánlatot. Izgatottan olvastam, hogy ha elfogadom, hétfőn kezdhetek is. A hangosbemondó megszólalt, és a vonat szép lassan begurult a King’s Cross állomásra.

Abbey College Cambridge -ben. Érdekes hogy minden tanterem egy külön házikó