Mormota stádium

Téli álmot alszanak; előtte befalazzák a kotorék bejáratát, ahová a víz azért befolyik, és alaposan átáztatja, összekoszolja az alvó és közben lesoványodó mormotákat. Hat–hét hónapos álmukból nagyjából áprilisban ébrednek fel; akkor már általában van annyi zöld növény, amennyiből jóllakhatnak.

21805_10151157363008269_1660822298_n

Beköszöntött a tél én meg ellustultam. Már ami az írást illeti. A hétköznapok elpörögnek, sajnos a hétvégék is de a Winter Wonderlandet azért nem hagytuk ki. Fényképezőt nem vittem, de bízom a fantáziátokban. A Winter Wonderlandra most hirtelen nem jut eszembe magyar szó, de kb olyan mint egy majális, rengeteg kajás, forraltboros bódé nemzetközi kajával, még Hungarian goulasht is láttam. Elmaradhatatlanok a plüssmajomnyerős kuckók is ahol labdával konzerveket kell ledobálni a polcról, vagy mindenhonnan lepattanó karikát kell rádobni a mindent lepattintó üvegnyakra, de alap a céllövölde is. A közös ezekben a játékokban, hogy annyi esélyed van nyerni mint Moszkvicsnak a Nascaron célba érni, de én mégis elhittem, hogy sikerülhet, ezért vettem egy vödörnyi karikát, de 4esével sem sikerül rádobni az üvegnyakra. Volt Jégkorszakos koripálya is és ki is próbáltuk volna, ha nem fagytunk volna szét, viszont találtunk egy mókás akadálypályát aminek már a bejáratánál egy szociopata robottélapó nyomta az elmebeteg kacajt, nekünk való. Az akadálypályát hidraulikus gépek és ehhez társuló zaj működtette, végig kellett menni inbolygó farönkön, dudoros talajon, pörgő keréken miközben mindenhonnan fújták a levegőt, és boxzsákok löködtek. Át kellett mászni egy gumival átszőtt szobán, egy hányingerkeltő pörgő hengeren és végül egy üveglabirintuson, de csak utóbbi volt kihívás, elég sokszor falnak mentünk. Találtunk pár hánytató óriáskerékhintaűrhajó kivégzőgépet amiért az emberek még fizettek is. Talán majd máskor.

Egyik pénteken áramszünet volt, legalábbis én azt hittem, de csak a mérőórából fogyott ki a kredit. Úgyhogy a reggeli munka kis pánikkal indult. Leálltak a hűtők, nem lehetett zuhanyozni mert elektromos a zuhanyzó, kaját melegíteni se, nem volt mikró, tűzhely és sütő sem. Lemerült a telefon, nem töltött a laptop, nem volt internet és nem tudtam dolgozni. Munkakezdés után vártam egy órát, hátha visszajön az áram, aztán rájöttem, hogy más a bibi, hívni kellett a főbérlőt aki majd jön valamikor. Ekkor már két órája dolgoznom kellett volna és éheztem is, úgyhogy fogtam magam és elmentem a Westfield shopping centerbe, csak van ott internet. Persze mire odaértem megjött a főbérlő is, úgyhogy metrózhattam haza. Azon gondolkoztam, hogy a világvégéhez az is elég lenne ha decemberben egy napkitörés megsütné az összes elektronikát, kb megállna az élet, és az emberek egy idő után elkezdenék ütni egymást a Tesco hűtőiben rohadó kajáért. A biztonság kedvéért raktározzatok el csokikészleteket dec 21.-ére amikor is a null-síkba érünk és a Ráktérítő párhuzamos lesz az Egyenlítővel.

A munka egyre jobban megy, most hogy átlátom a dolgokat. Vannak napok is amikor nem tudok olyan sok mindent csinálni, mert eltűnik a projektvezetős, és ilyenkor csak szöszmötölni szoktam, a 4 órás meetingeken meg sunnyogni. Pénteken elérkezünk a céges karácsonyi bulihoz is. Délelőtt céges beszámoló az elmúlt év eseményeiről, délben mexikói kaja, délután a jövő évi tervek hosszas anekdotái, este pedig ivászat és a változatosság kedvéért evészet, egy kis trécseléssel egybekötve. Voltam már sörözni angolokkal, és nem sokat értettem két pityókás böffentés között, úgyhogy előre látom, hogy élmény lesz. A messziről érkezőknek foglaltak szobát fincsi reggelivel a Cambridge University Armsban, az arms jelen esetben nem karokat jelent hanem címert, ami a heraldikából ered. (fun fact: tudtátok, hogy a UK zászló a csatlakozó országok zászlójának kombinációja? Én sem.) Szombaton hazazötykölődés után végre megnézzük a Hobbitot, amit most könyvben is megvettem az Amazonon hogy tudjam gyakorolni az ősi elf angolt. Ha már angol, a “for the record” nem azt jelenti, hogy a jegyzőkönyv kedvéért, hanem “csak hogy tudd”. És nézzétek meg a moziban az End of Watch -ot mert k.vajó film, pedig nem szeretem a rendőrös dokumentumfilmféléket. Nem az az agyatlan akciólövöldözős, sokkal realistább, elég profi és a vége szomorú, a mellettem ülő csávó el is sírta magát. Mondom a mellettem ülő.

Már csak 2 hét aztán röpüllünk haza, aki látni akarja a pofám, annak dec 30-31-01 fent leszek Pesten.

Advertisements

Egy hozzászólás

  1. Szóval Pécsen nem leszel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: