Szorul a hurok?

március 25, 2013 - Leave a Response

cameron“Mindennek van határa” – mondja a magyar, ha van egy kis esze, és lelép külföldre dolgozni és élni. Az elmúlt években két Debrecen-nyi (de szép szó) magyar lépett le érthető okok miatt.

Most ugyanezt a brit miniszterelnök mondja, aki szerint hiba volt beengedni a közép és keleteurópai munkavállalókat angolföldre. Ahogy észrevettem egyre többet pörögnek ezen a témán, úgyhogy aki változtatni akar a sorsán, idén dobbantson…

Vagy lehet reménykedni, hisz Viktor is megmondta: Magyarország 2014-ben olyan jó lesz, hogy a külföldi magyarok is mind hazajönnek. Érdekes, hogy 2014 a választás éve lesz…

Hiba volt a 2004-ben EU-taggá lett közép- és kelet-európai országok munkavállalóinak korlátozás nélküli beengedése Nagy-Britanniába – mondta hétfőn David Cameron brit miniszterelnök.

A jelenlegi konzervatív-liberális kormánykoalíció az unióhoz ezután csatlakozó új tagállamok esetében teljes mértékben érvényesíteni fogja az átmeneti munkavállalási korlátozásokat – mondta Cameron a brit bevándorlási politika reformjáról Ipswichben elmondott beszédében.

A miniszterelnök bejelentette, hogy a brit kormány még az idén komoly mértékben megszigorítja a Nagy-Britanniában dolgozó külföldi EU-munkavállalók hozzáférését a jóléti-egészségügyi ellátórendszerek szolgáltatásaihoz.

hvg

Reklámok

Céges karácsonyi haccacáré

december 21, 2012 - Leave a Response

Most hogy kitavaszodott, és leesett 2 méter hó, én is kimásztam a barlangomból. Ezt meg tavaly decemberben írtam és mivel nem emlékszem mik történtek azt hiszem változatlanul hagyom 😀

spring_2013

Olvass tovább »

Mormota stádium

december 9, 2012 - Egy hozzászólás

Téli álmot alszanak; előtte befalazzák a kotorék bejáratát, ahová a víz azért befolyik, és alaposan átáztatja, összekoszolja az alvó és közben lesoványodó mormotákat. Hat–hét hónapos álmukból nagyjából áprilisban ébrednek fel; akkor már általában van annyi zöld növény, amennyiből jóllakhatnak.

21805_10151157363008269_1660822298_n

Olvass tovább »

Halészlé és James Bond

november 16, 2012 - 5 hozzászólás

Már két hete dolgozom itthon, és egész jól megy. Azt leszámítva, hogy egyelőre nincs sok dolgom. Minden nap 4kor van egy megbeszélés és mindenki elmondja mit csinált aznap, de én még nem büszkélkedhetek sok mindennel a bugfixeken kívül, ami kissé frusztrál.

Olvass tovább »

Mindenki dolgozik

október 27, 2012 - 4 hozzászólás

Miután elfogadtam a Cambridge-i állást, nem gondoltam, hogy komolyan veszik, hogy a csapattal szeretnék dolgozni pár hétig csak hogy szokjam a friss levegőt. De ők mégis. Foglaltak nekem szobát egy hotelben 4 napra, hétfőn megyek és pénteken utazom vissza majd Londonba. De ne szaladjunk ennyire előre.

Olvass tovább »

Londonban élek

október 19, 2012 - 4 hozzászólás

Londonban élek! – mondogattam magamban, vigyorogva mint egy tökfej, miközben a King’s Cross állomásról tartottam hazafele pénteken.

A harmadik héten beköltözött 4 spanyol lány, akik közül csak az egyik beszél értelmesen angolul, így a kommunikáció kissé nehézkes. Alig vannak itt 2 hete de már fodrászhoz, körmöshöz meg bulizni járnak. Nem tudom mennyi pénzzel jöhettek ki de látszólag nem csórók, mert már a kecót is elkezdték berendezni mindenfélével. Csabi megkapta a rajzolói munkát, immár két hete nyomja a CADet mordorban. Jó neki. Már a spanyol lányok is találtak munkát a Westfield egyik sportboltjában, de én még mindig melót keresek. A recruitereknek sikerült úgy összehozni a dolgot, hogy ezen a héten 5 interjúm is lesz 4 nap alatt ami azért elég fárasztó, tekintve hogy a pénteki Cambridge-ben lesz, ami nincs közel.

Olvass tovább »

Az utóbbi három hét

október 5, 2012 - Leave a Response

Ittlétem második hétfőjén vettem a fáradtságot és feltöltöttem az önéletrajzom a monsterre, és láss csodát még aznap felhívott egy munkaerő toborzó. Keresett szakma az IT, úgyhogy nem kételkedtem benne hogy hamarosan találok valami munkát. Kedden megérkezett Csabi, és magával hozta az esőt is. A hét folyamán folyamatosan csörgött a telefonom, küldték az álláslehetőségeket, és a leglelkesebb Jay, le is szervezett nekem egy állásinterjút a következő keddre, és 250 beküldött önéletrajz után Csabi is mehet hétfőre.

Az ideérkező népek rengeteg fényes dolgot beleírnak az önéletrajzukba, még olyat is ami nem igaz, és ily módon én is beszopattam magam, mert volt 5 napom behozni az egy éves gyakorlati tapasztalatot egy olyan dologból amit még nem is láttam. Úgyhogy a hét további része azzal telt, mint főiskolán a vizsgára készülés: utolsó napra hagytam mindent. Lettek is izgalmak belőle.

Olvass tovább »

The very first week

szeptember 16, 2012 - Egy hozzászólás

Lassan kezdek hozzászokni, hogy David minden reggel megkérdezi, How are you? És én minden reggel Fine vagyok. David francia és tudom, hogy kedvességből kérdezi, de az angoloknál ez köszönés is, és semmilyen szinten nem kíváncsiak a válaszra. A hétvégére kaptunk egy brazil diákféleséget, még a nevét sem tudom. Ő nem kérdezi, hogy vagyunk, de még csak nem is köszön, a kis ősember. A főbérlő elég sokáig szarakodik a szerződéssel, ennél fogva se bankszámlát se NI numbert nem tudok igényelni, ezért az idő nagy részét angolozással töltöttük, valamint megcsináltam életem első angolreggelijét is. Nem szoktam hozzá ennyi kalóriához hajnali 9-kor, de tény hogy délutánig nem lettem éhes. Amúgy ezek a kolbászkák sincsenek agyon ízesítve, és úgy vannak kitalálva hogy a külsejük hamar megég de belül nyersek maradnak. Trükközés kérdése. Mogyoróvajat is vettem és nem volt olyan finom mint ahogy a filmekben tűnik. Én nutella ízre számítottam, de inkább olyan mint a mogyorós csipsz, amit az Adrián annyira szeret. Bleh.

Olvass tovább »

Welcome to London

szeptember 10, 2012 - 3 hozzászólás

Szeptember 8.án sikerült végre elindulnom. Érdekességként megjegyezném hogy Füredről a Ferihegy 2-re eljutni több idő volt mint Budapest-Luton. A becsekkolás rendben ment, a WizzAir-es gép sem annyira fapad mint gondoltam, az ablak mellé ültem és volt szerencsém látni ahogy a poggyászomat 2 méterről bassza oda a szakképzett kolléga a futószalagra. Aki először ül gépen az meg fog lepődni mikor a kapitány csutkára kúrja a gázkart, és mint aki rakétán ül, úgy gyorsul az egész gép csörögve-zörögve, majd emelkedéskor az agyad a gyomrodba a száll, a gyomrod a seggedbe. Érdekes volt látni, ahogy a város egyre kisebb lesz, elhagyjuk Budapestet, a Fertő tavat, Bécset és Hollandiát. A leszállás is finomabban ment mint ahogy a filmekben mutatják, nem csikorogtak a kerekek, viszont turbulenciában leszállni igen kellemes érzés, imádkozni, miközben látod hogy a szárny vadul ráng a törzshöz képest, és gondolkodni vajon mikor törik el a hegesztés.

Olvass tovább »

Memo

április 17, 2012 - Egy hozzászólás

Eszembe jutott, ha kéne írnom egy rövid félév értékelőt mi szerepelne benne, mi az amit majd júniusban szeretném, ha el tudnék mondani magamról. Vannak már konkrét elképzelések, jön a Fishing, elhatároztam hogy túlélek egy spinning edzést, elindítok két saját weboldalt, elolvasok 8 könyvet, leteszem az angol nyelvvizsgát, írok egy novellát, felszedek még 3 kiló izmot és próbálok nem agyfaszt kapni a politikusoktól.

Meglátjuk mi lesz.